Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
Amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall, ez a szép, régi dal,
Kifakadnak a könnyeim nyomban!
Kifakadnak a könnyeim nyomban!
b. Bécsi munkásinduló
Munka hadának a lépése dobog,
Zendülő ének az égre lobog,
Hajnali fényözön földre leszáll,
Kézben a kéz és vállhoz a váll!
Repülj te lángoló, tűzszínű zászló,
Vezess az éjek éjén át,
Vezess a harcra, sok sápadt arcra,
Derítsd a hajnal bíborát!
Repülj te lángoló, tűzszínű zászló,
Vezess az éjek éjén át,
Vezess a harcra, sok sápadt arcra,
Derítsd a hajnal bíborát!
Száll a dalunk, szava ég felé tör,
Láncban az építő harcos ököl
Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,
Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.
Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,
És döngesd bátran a falat,
Legyünk az új rend hű katonái,
S leszünk a győztes élcsapat.
Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot,
És döngesd bátran a falat,
Legyünk az új rend hű katonái,
S leszünk a győztes élcsapat.
c. Zengjük a dalt
Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal,
Vérvörös színt fest az égre a hajnal.
Dobban a föld szíve, ébred a nép,
Új utat érez a lába, ha lép.
Jöjjetek, ezrével állni a sorba,
Kardotokat sosem érheti csorba.
Gátakat elsöpör, új utat tűz,
Burzsoá zsarnokot innen elűz.
Ezt a nagy eszmét a vész viharában
Védeni, menteni kell csodabátran,
Fegyver a kézben, az ajkon a dal,
Nem marad így el a nagy diadal.
Nem marad így el a nagy diadal.
d. Geyer Flórián dala
A föld teremtésének kezdetén, sej, haj, hahó!
Nem volt gazdag akkor és szegény, sej, haj, hahó.
A földnek kérges népe mi vagyunk, sej, haj, hahó!
Tovább nyakunkon ülni nem hagyunk, sej, haj, hahó.
Rajta hát, szúrd és vágd,
Vezesd a parasztok rohamát.
Rajta hát, szúrd és vágd,
Vezesd a parasztok rohamát. Sej, haj, hahó!
A harcunk nincsen jó vezér híján, sej, haj, hahó!
Vezérel minket Geyer Flórián, sej, haj hahó!
Rajta hát, szúrd és vágd,
Vezesd a parasztok rohamát.
Rajta hát, szúrd és vágd,
Vezesd a parasztok rohamát. Sej, haj, hahó!
e. Elöl járunk a harcban
Elöl járunk a harcban, és bátran támadunk,
Vagyunk az ifjú gárda, kegyelmet nem adunk.
Egész nap robot senyveszt, és majd, hogy éhen nem veszünk,
De fogja már a fegyvert a munka tört kezünk,
De fogja már a fegyvert a munka tört kezünk.
Az osztályháborúra a gárda készen áll,
Nem rettent minket vissza statárium, halál.
A gyötrelemnek vége, nem alkuszunk mi többé már,
Sallaira és Fürstre emlékezz, proletár,
Sallaira és Fürstre emlékezz, proletár!
f. Vörös Kovácsok
Vörös kovácsok, jövendő kulcsát
Mi kalapáljuk régesrég.
Jöjj, légy a társunk, munkálkodásunk
Sokáig lesz szükséges még.
Zúzzuk a jármot, a láncot törjük
Minden nap egy-egy darabot.
Alszik a nép még, de mi felrázzuk,
Felszabadítjuk a rabot.
Pattan a szikra, reped a szikla,
Hová lecsap a pöröjünk.
Nincs pihenésünk, sohase késünk,
Egész világ a műhelyünk.
Rajta, kovácsok a kalapácsok
Ereje ma csodát tegyen.
A születendő csodajövendő
A proletároké legyen!
A születendő csodajövendő
A proletároké legyen!
a. Bunkócska
Nagyapákról e dal unokákra maradt,
S unokákra maradt ez a szerszám.
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
Hogy van bunkócska, hogy van e szerszám!
Hej, te bunkócska, te drága,
Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága,
Te drága...! Segíts most!
НАЗАД